Sziasztok!

Ma a vedléssel kapcsolatos megfigyeléseinket szeretnénk Veletek megosztani. Az immár másfél éves együttélésünk során ugyanis azt tapasztaltunk, hogy házi kedvencünk elég gyakran váltogatja a bundáját.

A gyakori vedlés az időjárással hozható összefüggésbe. Nyáron emberünk bundája szemet gyönyörködtetően kivirul. Ilyenkor jóval gyakrabban vedlik, de sokkal színpompásabb is a megjelenése. Esős időben hihetetlen gyorsan színes, víztaszító réteget képes növeszteni. Télire a bundája sokkal inkább a környezetre jellemző rejtőszíneket vesz fel, pihe-puha lesz és megvastagszik (ilyenkor annyira cukik.. meg annyira jó dögönyözni őket).

Amit eléggé furcsálltunk az elején, hogy az ember kifejezetten gyűjtögeti a levedlett szőrt, a lakás különböző pontjain, kupacokban, néha a szem elől is rejtve. Ami még furcsább, hogy szeret vele játszani is: összevizezni, időnként pedig mancsával vagy játékaival dörzsölgetni.

Van, hogy a fekhelye környékén hagyja, esetleg magába a fekhelyébe dolgozza diszkréten bele (főleg a lábfejéről levedlett kis szőrkupacokat). Feltehetőleg azért, mert annyira mennyei illata van, és szeretné a közelében tudni. Persze, ezeket mi is szeretjük időről-időre elkobozni, mert ez sokáig emlékeztet bennünket kis házi kedvencünk pihe-puha, tipikus emberillatára.

Brit macskák arra jutottak, hogy a vedlésnek, illetve a bundaszín gyakori változtatásának az emberek közötti kommunikációban van jelentősége. Emellett, bevezettek egy matematikai állandót a vedlés mértékének meghatározására (V). Értékét megkapjuk, ha a levedlett szőr mennyiségét és a vedlés gyakoriságát összeszorozzuk. Tehát, nyáron kevesebbet vedlik, de gyakrabban, míg a téli bundája vastagabb, de ritkábban váltja. A tudósmacskák szerint ez nem csak az idők kezdetén volt így, hanem a ma élő, háziasított példányok esetében is megfigyelhető jelenség (ezt szerény megfigyeléseinkkel mi is alá tudjuk támasztani).

Feltűnő, hogy általában a reggeli vadászat előtt kicsit feszültebb a vedlés során, az esti vadászatok előtt pedig még inkább (bár ilyen alkalomból kevesebb van): rövid idő alatt többször is ledobja szőrét, esetleg a korábbi szőrök között kutat, néha rohangál a lakásban, gyakran morog is hozzá. 

Azt figyeltük még meg, hogy erős birtoklási vágy lesz rajtuk úrrá a levedlett szőrrel kapcsolatban. Nem annyira szeretik, ha hozzáérünk vagy mondjuk meg akarjuk jelölni mint saját területet. Ilyenkor annyira megsértődik, hogy a megjelölt kupacot teljesen eltünteti. Még az együttélésünk elején volt nálunk  ilyen, amikor emberünk még fiatalabb volt. Az általunk megjelölt kupacokat akkor úgy eltüntette, hogy azóta sem találkoztunk vele. Sőt, azóta kevésbé hagyja szét a lakásban.

Hogy kedvencünket kicsit fejlesszük, különféle játékokat is bevezethetünk. Nálunk az vált be, hogy azokat a kisebb kupacokat, amelyeket a lábáról vedlett le, rendre összeszedjük és odaadjuk neki, hogy dobálgathassa. Ezzel karban tarthatjuk, sőt, fejleszthetjük játékosságát, szófogadását, vadászati képességet, mivel hihetetlenül szeret dolgokat dobálni.

Arra azért figyeljünk, hogy a legtöbb példány nem annyira szereti, ha közvetlenül a vedlés után dögönyözzük meg őket, vagy a friss szőréhez hozzáérünk. Valószínűleg fájdalmaik vannak vagy viszket az új szőrzet alatti bőrfelület, hiszen ilyenkor mancsaikkal erőteljesebben vakarózni kezdenek, ritkább esetben újra vedleni kezdenek.

Egyelőre ennyit tudtunk megfigyelni, de jelezzétek, kedves Gazditársak, ha Nektek is vannak megfigyeléseitek, és akkor hamarosan bővíteni tudjuk majd ezt a bejegyzést (persze, más témával kapcsolatban is írhattok nekünk).

Mili&Dundi

Fotó: K. Sz.