Sziasztok!

Ma a kezdő embertartók egyik visszatérő kérdéséről írunk:

"imádom az emberemet, de hogy lehetne egy kis nyugtom tőle, hogy nyugodtan tisztálkodjak, vagy napozzak pár órácskát?"

Az ember rendkívüli mozgásigénnyel rendelkezik. Naponta több tucatszor is képes benyargalni a lakást, és akkor még nem beszéltünk a heti 5-6-szori vadászatról (erről majd később részletesen is írunk, nagyon sajátos jelenség.) Gazdája figyelmét a mancsa ügyébe kerülő tárgyak dobálásával, vagy dögönyözéssel igyekszik felhívni magára. Ezekről a bájos és sok örömet szerző játékokról is fogunk majd még szólni. 

Ám előbb lássuk, hogyan fogjunk embert? Ennek nagyon egyszerű módja van: tegyünk le egy dobozt. Sajátos módon az egyszerű dobozok képtelenek lekötni pajkos kedvencünk csapongó figyelmét. Csak az, amely villódzó fényeket és hangokat bocsát ki magából.

A dobozt lehetőleg központi helyen, a fal mellett helyezzük el. Emberünk néhány napon belül garantáltan le fog ülni elé. És, ha leült, akkor képes hosszú órákat, akár egész estéket is eltölteni előtte. Mozdulatlanul mered maga elé, olykor furcsa hangokat hallat, vagy élénken gesztikulál. De egy biztos: nyugtunk lesz tőle, mert csak a dobozra koncentrál. Általában egy kis műanyag bot is tartozik hozzá,  az ember ezt markolássza a doboz bámulása közben, ezt láthatóan még jobban izgalomba hozza, és leköti.

Ilyenkor azonban nem csak minket hagy békén - de elvárja, hogy mi se zavarjuk őt. Ne mászkáljunk a doboz előtt, és pláne ne nyúljunk a kis műanyag bothoz.Kedves, szelíd házikedvencünk ilyenkor agresszívvá is válhat!

Ne haragudjunk ezért rá, legfeljebb egy jelzésértékű apró karmolással büntessük, többel ne. Hiszen ilyenkor minden bizonnyal csak ösztöneinek engedelmeskedik. A dobozhoz szoktatásban is tartsuk magunkat az embertartás egyik legfontosabb alapelvéhez: bármilyen tanulékony és barátságos jószág is,

az ember, nem egy nagy macska!

Mili&Dundi

 
Fotó: K. Sz.